Az erdők életében a gerincesek közül tömegességük, fajgazdagságuk, a környezeti tényezőkre való érzékenységük, ökológiai szerepük miatt a kisemlősök különösen fontos szerepet töltenek be. Bár zömük szürkületkor vagy éjszaka a legaktívabb, odafigyeléssel nappal is megfigyelhetjük őket, de legalábbis nyomaikat (túrás, rágás stb.) megtaláljuk. Elsősorban a rovarevők és a rágcsálók kerülnek bemutatásra.

A rovarevők közül a tanösvény közelében megtalálható az erdei cickány (Sorex aranaeus) (59.kép)  és a törpecickány (Sorex minutus) (60.kép)   is. Egész nap aktívak, így néha nappal is megpillanthatjuk őket. Ősz végén viszonylag gyakran lehet elpusztult egyedeket találni az utakon. Főként a tanösvény két végén, ahol a lakott területek a legközelebb vannak, előfordul a keleti sün (Erinaceus concolor) (61.kép) is. Szintén ezeken a helyeken láthatók a vakond (Talpa europaea) (62.kép) túrásai is. A rágcsálók leggyakoribb fajai a közönséges erdeiegér (Apodemus sylvaticus) (63.kép), a sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis) (64.kép) és a pirók egér (Apodemus agrarius) (65.kép). A pockok leggyakoribb faja a vöröshátú erdeipocok (Myodes glareolus) (66.kép). Néha nappal is a szemünk elé kerül. Főként a lombkoronában észlelhetjük a nagy pelét (Glis glis) (67.kép). A táplálékkínálat miatt a menyétféle ragadozók, pl. közönséges menyét (Mustela nivális) (68.kép), nyest (Martes foina) (69.kép) és nyuszt (Martes martes) (70.kép) is megtalálhatók a területen, bár jelenlétüket nyomaik és hullatékuk jelzi leginkább, de néha szemünk elé is kerülnek.