A tervek szerint bemutatja az erdő jellemző fa- és cserjefajait: csertölgy (Quercus cerris) (40.kép), kocsányos tölgy (Quercus petraea) (41.kép), gyertyán (Carpinus betulus) (42.kép), virágos kőris (Fraxinus ornus) (43.kép), ezüsthárs (Tilia tomentosa) (44.kép), bükk (Fagus sylvatica) (45.kép), húsos som (Cornus mas) (46.kép), jerikói lonc (Lonicera caprifolium) (47.kép), mogyorós hólyagfa (Staphylea pinnata) (48.kép), ostorménfa (Viburnum lantana) (49.kép), bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus) (50.kép), csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) (51.kép). A lágyszárú fajok közül szerepelni fog a tavasszal látványos májvirág (Hepatica nobilis) (52.kép) és illatos hunyor (Helleborus odorus) (53.kép), mellettük télizöld meténg (Vinca minor) (54.kép), keleti zergevirág (Doronicum orientale) (55.kép), pirítógyökér (Tamus communis) (56.kép), baranyai peremizs (Inula spiraeifolia) (57.kép) és bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria) (58.kép). A listából látható, hogy a területre jellemző védett fajok mellett a gyakori, a tanösvény szélén levő fajok is nagy hangsúlyt kapnak.